Helló :D
Meghoztam az első részt. Remélem tetszik :)
-Van valakinek kérdése?-kérdezte Mr. Payne miután mindenki bemutatkozott. Feltettem a kezem.
-Igen?-nézett rám.
-Mi van Mr. Clarkson-nal?-kérdeztem ami óra eleje óta ott motoszkál a fejembe.
-Elköltözött Canadába.-mondta. Ohh a francba. Akkor esély sincs hogy visszajöjjön..
Bólintottam egyet majd letettem a fejem a padra.
Mr. Payne elkezdett beszélni nekünk a 20. századi romantikáról. Hmm.. nem is magyaráz rosszul. Érdekesen mondja el ő is a dolgokat. Talán nem is olyan rossz tanár. Elbambulva néztem kifele az ablakon. Visszaemlékeztem a nyárra. Mosoly szökött a számra az emlékek hatására. Lisa megbökött. Hirtelen ránéztem. A fejével a tanár felé bólintott. Odakaptam a fejem és mérges tekintettel pásztázott.
-Figyel kisasszony?-húzta fel kérdőn a szemöldökét.
-Pe-persze-mondtam vörös fejjel. Bólintott egyet majd magyarázott tovább. Próbáltam az órára figyelni. Több-kevesebb sikerrel..
Megszólalt a csengő. Mr. Payne még magyarázott aztán kiengedett. Utolsòként mentem ki a teremből kedvenc könyvemmel a kezemben. Kint az udvaron leültem az egyik padra és olvasni kezdtem. Mint mindig most se tudtam nyugodtan olvasni. Lisa odahozta hozzám az egyik évfolyamtársunkat.
-Szia Kelly.-mosolygott a srác, Jason.
-Csá-válaszoltam fel se nézve a könyvből. Nem olvastam, csak úgy tettem,hátha leakad rólam és akkor tényleg tudok majd olvasni.
-Miújság cica?-kérdezte.
-Na idefigyelj Jason! Ha még egyszer cicának hívsz, a pofádat átrendezem. Vili?-néztem rá. Nem bírom a srácot. De Lisa minden áron összeakar vele hozni. Tavaly óta ezen van. De minek??.. Ahhh...
-Mi az édes? Miért vagy most ideges?-simitott végig karomon. Arréb húztam a karom.
-Akadj már le rólam te paraszt!-kiabáltam vele. Felálltam és elmentem. Bementem a terembe ahol leültem a padomra. Nemsokkal később Lisa is követett.
-Figyelj, elhiszem hogy nagy haverod ez a seggfej, de légyszi, ne akarj összehozni vele-mondtam idegesen.
-Pedig neki nagyon bejössz-mondta vigyorogva.
-Nem baj. Nekem ő nem. Hagyjon békén-mondtam.
-Nah jó. Leállítom.-ölelt meg.
-Köszönöm-mondtam.
Becsengettek. Mindenki visszajött a terembe. Pár perc múlva Mr. Payne is bejött. Tovább magyarázta amit előző órán félbehagyott.
Lisa a padon átcsúsztatott nekem egy papírt.
"Rohadt szexi ez a tanár.. Nézd meg milyen tökéletesen áll neki az öltöny *-* Meghalok..." -állt a levélben. Ahogy olvastam a sorokat kuncogni kezdtem.
"Lisa ne már. Most komolyan beindultál a tanárra? lol. - válaszoltam. Visszacsúsztatt neki a levelet.
-Lányok kérem a levelet-mondta Mr. Payne közben felénk sétált. Lisa ijedt fejet vágott, én pedig nevetni kezdtem. Mr. Payne a padunkhoz ért. Lisa rámkapta a tekintetét. A levelet gyorsan összegyűrte.
-Kérem a levelet.-nyújtotta kezét a tanár.
-Nem-mondta Lisa.
-Adja ide kisasszony-mondta kicsit nagyobb hangerővel.
-Nem-ismételte Lisa magát. A tanár átnyúlt a padon Lisa kezéért hogy kivegye belőle a papírt de Lisa bekapta azt.
-Basszus Lisa most komolyan bekaptad azt szar levelet?-kérdeztem nevetve. Szinte már sírtam. Bolond egy nő az biztos. Dehát én így szeretem.
-Igen.-mondta "teli" szájjal.
-Köpje ki-tartotta a kezét Mr. Payne. Lisa a kukához szaladt. Beleköpte a papírt a kukába.
-Ott van tanár úr. -mondta miközben a helyére sétált.
-Mi állt a levélben?-kérdezte rámnézve. Lisára pillantottam.
-Lisa azt írta nekem hogy szeretne suli után a parkba menni mert jön a tesója is, és hogy mennék-e vele.-mondtam egy ártatlan mosolyt magamra varázsolva.
-Aha.. nekem meg tollas a hátam-mondta szemforgatva. Nem kuncogott volna ennyire szerintem ha tényleg ezt írta volna.-forgatta a szemét.
-Azért kuncogott mert bele van zúgva a tesómba-bökött meg a könyökével Lisa.
-Pontosan-bólintottam nevetve. Egyébként régebben tényleg szerelmes voltam a tesójába. Még jártunk is.Csak szakítottunk mert ő elköltözött és nem tudtunk olyan sokat találkozni amit nem bírtunk. De attól még barátok maradtunk. Mr. Payne megforgatta a szemét majd elsétált a padunktól. Folytatta az órát.
-De dilis vagy-suttogtam nevetve Lisának.
-Jól van na-nevetett ő is. Mikor kicsengettek mentünk volna Lisával kifelé de Mr. Payne megállított minket.
-A két levelezős lány marad.-mondta. Lisával maradtunk.
-Még egy ilyen elő ne forduljon. Értve?-kérdezte. Mindketten tudjuk hogy a levelezésre gondolt.
-Igen-mondtuk egyszerre kuncogva.
-Örüljetek hogy nem adtam szaktanárit. Első órán nem akartam de ha még egy ilyen előfordul simán beírom. -mondta fenyegetően.
-Rendben-mondtam.
A nap lassan telt. Utolsó órán az utolsó ötperc éveknek tűnt. Mikor kicsengettek elpakoltam a cuccaim és szép lassan kiindultam a teremből. A folyosón már alig voltak. Majdnem a lépcsőhöz értem mikor egy rántást éreztem a karomnál és kezét számra tette. Jason volt az.
-Na figyu bébi, vázolom a szitut. Vagy összejössz velem vagy olyat teszek veled amit nem szeretnél.-mondta a fülembe. Nyöszörögni kezdtem.
-Értve vagyok?-kérdezte nyakam simogatva. Megráztam a fejem. Jason a fal felé kezdett tolni. Ajkait enyémekre tapasztotta. Nem csókoltam vissza.
-Csókolj vissza-parancsolta.
-Nem. Hagyj békén-kiabáltam.
-Ohh bébi, ne makacskodj-csókolgatta a nyakam.
-Eressz már el te seggfej-kezdtem el sírni. Jason megmarkolta a fenekem.
-Nyugi édes, élvezni fogod-mondta.
-Hagyjál már-kezdtem ütögetni. Benyúlt a pólóm alá. Gyorsan lekapta rólam. Keserves zokogásba kezdtem. Beletörődtem hogy ez a barom itt fog megerőszakolni. Hirtelen valaki megszólalt mögöttünk.
-Engedd el!-kiabált. Jason ijedten elengedett. Sírva a földre rogytam. Kezeim magam elé raktam. Jason gyorsan elszaladt. Mr. Payne állt előttem. Leguggolt hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva fürkészve engem. Bólogatni kezdtem.
-Tessék-adta a kezembe a pólóm.
-Kö-köszönöm-dadogtam. Gyorsan visszavettem a pólóm.
-Héé Kel hol vagy?-hallottam Lisa hangját. Mr. Payne-nel Lisa felé kaptuk a fejünket.
-Mi történt?-szaladt oda hozzám ijedten.
-Az a barom haverod, az történt-mondtam sírva.
-Mit csinált?-kérdezte összezavarodva.
-Rámászott, szerencse hogy jöttem-mondta helyettem Mr. Payne.
-Tanár úr, nagyon köszönöm hogy jött. Én..én -szipogtam.
-Nem kell megköszönni. Természetes hogy segítek.-vágott közbe egy kedves mosollyal száján. Basszus de cuki mosolya van... -Gyere-állt fel és nyújtotta a kezét hogy segítsen felállni. Megfogtam a kezét, ő pedig felhúzott a földről.
-Na, jó lányok. Nekem most mennem kell. Viszlát-mondta.
-Viszlát-mondtuk Lisával. Mr. Payne elment.
Lisának mondtam hogy nincs kedvem most parkba menni, inkább fekszek otthon az ágyamban és próbálom elfelejteni a történteket.
Mikor hazaértem nem foglalkoztam senkivel, egyenesen a szobámba mentem. Bezárkóztam a szobámba és csak feküdtem a plafont bámulva. Ha nem lép közbe Mr. Payne az a rohadék megerőszakol. Hálával tartozom Mr. Payne-nek.
Gondolatmenetemből anyu kopogása rántott ki.
-Kicsim engedj be-mondta. Sóhajtva felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Mi a baj?-nézett rám aggódva.
-Semmi-rántottam vállat.
-Látom hogy van valami-erősködött.
-Hagyjuk oké. Nem akarok beszélni róla.-mondta remegő hangon. Anya bólintott.
-De tudod ha el akarod mondani akkor szivesen meghallgatlak.-simogatta meg vállam.
-Igen, tudom anyu-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Gyere enni.-mosolygott.
-Nem vagyok éhes, köszi-mondtam, majd visszasétáltam és befeküdtem az ágyamba. Anya lement-gondolom a honyhába-így végre egyedül lettem megint. Ebben az egész helyzetben leginkább magamat hibáztatom amiért nem tudtam megvédeni magam. Nem lesz ott velem mindig valaki aki meg fog védeni. Inkább bent maradok a szobába, nem megyek sehova csak a suliba. Oda is félve...
