2016. május 7., szombat

2. rész

Helló :D
Meghoztam az újabb részt. Remélem tetszik :)
Figyelem! +18-as rész is van benne.

Egész éjjel alig aludtam. Féltem. Csak magam hibáztattam. Nem hiszem el hogy ekkora balfék vagyok hogy nem tudom magam megvédeni. Ma megfogom köszönni Mr. Payne-nek. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért.
Mikor kikeltem az ágyból gyorsan fogatmostam, felkötöttem a hajam és aztán visszamentem a szobámba öltözni. Mikor lementem a konyhába láttam hogy senki nincs itthon. Nem is bánom. Most valahogy nem lenne hangulatom senkihez.
Lassan elindultam a suliba.
Mikor beértem láttam Jason-t. Végignézett rajtam majd megnyalta a száját. A gyomrom felfordult tőle. Hagyjon engem békén. Elfordultam majd felsiettem a termünkbe. Amikor beléptem a terembe nem mentem oda senkihez köszönni. Egyedül leültem a helyemre és kész. Lisa odajött hozzám de nem foglalkoztam vele.
-Hé Kel. Mivan veled?-kérdezett rá egy idő után. Elkezdtem sírni.
-Semmi-rohantam ki a teremből. Vagyis rohantam volna ha nem megyek neki valakinek és nem esek a földre. Felnéztem és Mr. Payne állt előttem, aggódva fürkészve engem. Nem érdekelt hogy felálljak. A földön összehúztam magam és sírni kezdtem.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Nem. Kurvára nincs rendben semmi!-keltem ki magamból.
-Elhiszem hogy maga alatt van kisasszony de ne beszéljen csúnyán.-kért meg higgadtan. Szagatottan kifújtam a levegőt.
-Elnézést-hajtottam le a fejem még mindig sírva.
-Jöjjön-nyújtotta a kezét mikor felállt, hogy engem is felsegítsen. Elfogadtam a kezét és felálltam.
-Üljön le és próbáljon meg megnyugodni.-mondta. Könnyű azt mondani.
-Mr. Payne.-mondtam mikor megfordult és menni készült.
-Igen?-fordult vissza.
-Köszönöm hogy tegnap leszedte rólam azt a barmot-mondtam. Kedvesen elmosolyodott.
-Ugyan. Örülök hogy közbeléphettem. Bár sokkal jobb lett volna ha nem történik meg, mármint az a fiú nem bántja magát-mondta. Letöröltem könnyeim és elmosolyodtam. Mr. Payne kiment a teremből. Mivel volt még első óráig fél óra gondoltam kimegyek a kedvenc helyemre. Hátul szoktam leülni ha olyanom van. Ott egyedül vagyok. A diákok valamiért nem szeretnek idejönni pedig csendes. Lehet ez a baj. Lehet ők a nagy zajt szeretik. Leültem a betonra és lehajtott fejjel pásztáztam a földet, gondolatomba merülve.
-Szia Cica-rántott vissza a valóságba Jason. Leült mellém. Gyorsan felpattantam és elakartam menni mikor megfogta a csuklóm.
-Figyu bébi. Vagy teszed amit kérek és minden oké lesz vagy elveszem amit akarok de az neked rohadtul fog fájni-mondta szinte ajkaimra.
-Eressz el te seggfej!-kiabáltam vele.
-Rossz válasz.-csókolt meg. Nem csókoltam vissza. Próbáltam eltolni magamtól de nem ment. A csuklóm még mindig fogta. Egyre erősebben kezdte szorítani.
-Engedj már! Ez fáj!-sírtam. Mit sem törődve vele lelökött a földre. Farmer sortom és a bugyim gyorsan lehúzta a térdemig, elővette férfiasságát, belém nyomta. Sírtam. Gyorsan mozgott bennem. Minden egyes mozdulata fájt, minden egyes mozdulatánál jobban ordítottam és minden egyes mozdulatával egyre jobban megalázott, összetört. Hangosakat nyögött én pedig hangosabbam sírtam és szidtam őt. Mikor már közel volt a csúcshoz kihúzta magát belőlem és a földre élvezett. Eltette a szerszámát és felállt.
-Ha elmered mondani ezt bárkinek is, esküszöm hogy megkereslek, megverlek és mégegyszer megbaszlak!-köpte oda nekem a szavakat fenyegetően majd otthagyott. Gyorsan felhúztam a nadrágom. Fájt ott lent mindenem. El se hiszem. Megtette. Az én hibám az egész. Egy gyenge liba vagyok. Megpróbáltam felállni de nem ment. Sajogtam odalent. Mikor nagynehezen feltápászkodtam lassan bementem a terembe. A terem előtt megágállva letöröltem könnyeim, majd beléptem. Épp irodalom óra volt. Mindenki felém kapta a fejét.
-Elnézést-dünnyögtem erőtlenül az orrom alatt.
-Minden rendben?-aggódott Mr. Payne látva lassú, mogfontolt lépteim.
-Igen-bólintottam sírva.
-Jöjjön ki velem egy percre kérem-mondta. Lassan mentem a tanár felé. Maga elé engedett, kinyitotta az ajtót és kimentünk a folyosóra.
-Mi történt kisasszony?-nézett rám kicsit feszülten.
-Semmi tanár úr-erőltettem magamra egy mosolyt. Nem igazán ment. Nem akarom elmondani mit tett velem az a szemét. Komolyan vettem a fenyegetését. Félek tőle.
-Nem fogom bevenni.-nézett rám komor arccal. Mély levegőt vettem.
-Mr. Payne kérem hagyjuk.-sírtam el magam.
-Nem kisasszony. Mondja el mi történt.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Szólásra nyitottam a szám de egy hang se jött ki a torkomon. Jó lenne elmondani valakinek viszont nagyon félek, hogy ha kiderül akkor mit tesz velem az a görény.
-Mr. Payne, kérem hagyjon-zokogtam keservesen.
-Utoljára kérem kisasszony. Mondja el mitörtént.-mondta határozottan, ellentmondtást nem tűrön.
-Kint az udvaron Jason meg...meg...megerőszakolt-rogytam le a földre zokogva. Mr. Payne felállított a földről és az igazgatói felé vitt.
-Tanár úr kérem ne. Megfenyegetett hogyha bárkinek is elmondom akkor megver és utána mégegyszer megteszi-zokogtam.
-Nem fogja-mondta határozottan. Az igazgatóihoz érve Mr. Payne bokopogott.
Az igazgató kiszólt hogy bemehetünk. Mr. Payne kinyitotta az ajtót és magaelé engedve mentünk be.
-Mi történt?-kérdezte az igazgató.
-Majd a kisasszony részletetesen elmeséli.-mondta Mr. Payne.
-Kelly mit csináltál?-kérdezte. -Eddig semmi baj nem volt veled-mondta kicsit aggódva.
-Nem Mr. Sparks, nem vele van a baj. -monta Mr. Payne.
-Akkor mi történt?-aggódott.
-Az egyik diák bántotta őt-mondta helyettem Mr. Payne.
-Ki, és mit csinált?-kérdezte szigorúan.
-Jason volt. Ja-Jason Collins-dadogtam.-Ő.. ő meg-megerőszakolt-törtem ki zokogva.
-Az hogy lehet?-kérdezte lesokkolva. -Mégis mikor és hol?-kérdezte.
-Óra előtt, itt hátul az udvaron-zokogtam.
-Mr. Payne kérem hívja ide a fiút.-mondta idegesen az igazgató.
-Ne! Mr. Sparks kérem ne. Nem akarom hogy megtudja azt hogy elmondtam mert azt mondta, meg fog verni és mégegyszer meg fogja tenni ha elmondom bárkinek is.-sírtam az egyik székre rogyva.
-Ez nem fog megtörténni, erről én gondoskodok. Felhívom a szüleid hogy jöjjenek érted. Hazamehetsz pihenni-mondta. Mr. Payne kiment az irodából, Mr. Sparks pedig felhívta anyát. Nem tudja mintörtént, csak annyit hogy baj van és jöjjön értem.  Pár perccel később viszajött Mr. Payne Jasonnel. Jason gyilkos pillantással nézett rám majd leült. Én az egyik szekrény mellett álltam.
-Jason igaz amit Kelly mondott?-kérdezte az igazgató.
-Mit mondott?-kérdezte ártatlanul.
-Hogy megerőszakoltad-mondta ki kerek perec az igazgató. Jason rámnézett. Megijedtem. A tekintetével egy másodperc alatt kinyírt 66 féle képpen. Nyeltem egy nagyot.
-Ez nem igaz-nevetett mintha röhejes lenne az egész.
-Ne hazudj. Ha tegnap nem lépek közbe már akkor megtetted volna-nézett rá mérgesen Mr. Payne.
-Maga csak ne szóljon bele-állt fel a székről, majd arrébb lökte azt. Összerezzentem.
-Fiam, viselkedj!-szólt rá az igazgató. -Elbocsájtalak az iskolából. Ide ilyen bűnözők nem kellenek. Hívom a rendőrséget is.-mondta a diri. Jason rámnézett és vészesen elkezdett közeledni felém. Mielőtt még odaért volna hozzám Mr. Payne elém állt.
-Ha hozzámersz nyúlni egy ujjal is, szétverlek-fenyegette meg. Uhhh... Megint sírni kezdtem. Mr. Payne kivezetett az irodából, be a terembe. Folytatta tovább az órát. Mikor kicsengettek kimentem a folyosóra és láttam hogy a rendőrök akkor vezetik el Jason-t. Anya akkor jött be a suliba. Meglátott és odajött hozzám.
-Anyuuu!-öleltem át a nyakát zokogva. Ledobta a táskáját a földre.
-Mi történt kicsim?-kérdezte hátam simogatva.
-Otthon mindent elmondok. Vigyél haza kérlek-zokogtam. Az igazgató kijött és mondta anyának hogy nyugodtan hazavihet.
-Mi történt Kel?-kérdezte anya a kocsiban, aggódó tekintetét rajtam tartva, mikor megálltunk az egyik lámpánál. Nem szóltam semmit. Lehajtott fejjel ültem és próbáltam visszatartani a könnyeim ami nem ment.
-Otthon mindent elmondok majd részletesen.-sírtam továbbra is.
   Mikor hazaérkeztünk leültem a konyhaasztalhoz es azt babráltam könnyeimmel küszködve.
-Na, mesélj kincsem-mondta anyu karom simovatva. Olyan nehéz. Miért kell beszélni róla? Mintha megint át kellene élnem azokat a rémes perceket...